„Amikor a hittérítők átlépték a Dunát, előre nem látott akadályokba ütköztek. Itt kevesebb volt a fejedelmi birtok.
Tonuzaba besenyő vezér hallani sem akart a kereszténység felvételéről. Gézának azt mondta: „Süllyedjek a föld alá, ha elhagyom az egyistent hívő igazi egyházamat.” Erre a sváb lovagok megszállták a várát, az abádi révnél két gödröt ástak és a fogoly Tonuzabát, feleségével együtt a gödörbe állították. Húsz pallosos lovag aztán nyakig betemette őket, szabadon hagyott fejüket pedig pallosukkal szétverték. Holttestük fólé nagy tüzet raktak, majd egész napos örömünnepet tartottak. Népükkel egy halom fóldet hordattak rájuk, majd megkeresztelték őket az Atya, Fiú és Szentlélek nevében.
Vajk-István Esztergomban szülei elé járult és tiltakozott Tonuzabáék megöletése miatt. Apja helyett Sarolt válaszolt: Ha mi meg nem öljük őket, akkor az egész nép ellenünk lázad.„