„Lam (Lambert-Lampért) herceg utódai felvirágoztatták Pestet és Dernő tárkányfejedelem alatt (1086-1150) hatalmas vasraktárt építettek a kecskeméti kapu közelében. Utána a fia, Pozsáló vette át (1150-1224) Petne fiával együtt a vasáruk kezelését és Pestet III. László korában a kiskirály parancsára befásíttatta. Budán, a Keszi tárkányok lakhelye előtt egy árvaházat építtetett a vasgyártás ágazataiban árván maradt gyermekek részére. Pozsáló unokája, Petne fia volt Boglár, aki az Aranyasszony szigetén elkezdte a sárkányos Dunna-hajók készítését és Pest tervszerű parkosítását. Boglár fia Fonyód (1198-1258) III. László királynak egyik játszótársa volt, aki a kiskirállyal nagyon sokat játszott a kurszánvárosi és pesti gyermekjátszótereken, amit még Boglár tárkányfejedelem készíttetett a kiskirály és a gyermekek szórakoztatására.”
-
„1220-ban Deédes aranyasszony és Lam herceg utódaiból kellett kiállítani a sámánképzésre elküldött ifjak csoportját. Így Mohos vitéz csoportjában Fonyód is szerepelt, mivel franciául és oroszul kiválóan beszélt. Pósa Pál kancelláriájában is dolgozott francia levelek fordításán és a halicsi levelezéseket is ő intézte.”
manichizmus → manicheizmus
Fonyód „Végeredményben arra jött rá, hogy bennünket Ordosz térségében és a Duna mellett minden nép gyűlölt és ha lehetett, veszély esetén belénk mart. Erre Pósa Pál figyelmét is felhívta. A kancelláriában a mongolok titkos levelezésén kívül a Szeldzsuk Szultánság levelezéseit is intézte”
„1214. augusztus 20-án az ifjú Béla herceg” koronázása
„A Szent László király részére elkészített hármas korona csak mellékes szerepet játszott, mivel az egy gyermeknek még nagyon nehéz lett volna, hanem a Gilgames korából megmaradt fejkorona részével koronázták meg, mint Gilgames véréből származó utódot kiskirálynak. A hármas koronát csak a 8 éves kiskirály feje fólé tartották Pósa Pál és az egri Lebéd-házi érsek”
„az ország fővárosa 1235 októberétől Budavára lett, Virány tárkányfejedelem, Fonyód legnagyobb bátyja vendéglátó házakat és lóállásokat építtetett Budavára, Kurszánvára, Atilla-város és Pest térségében, hogy a pereskedőket és a királyi kihallgatásra várókat méltóképpen fogadhassák. Fonyód vendégháza az Avarbástya közelében volt, míg Virány vendégháza vele szemben, a budai hegyvidéken a Budavár-Budakeszi alagút középtáján. Később ezt Virányos várának nevezték, amíg a tatárok fel nem gyújtották”
„Julianus, Gerhardus és társai a Kaukázus lábáig hajóztak. Később 2 társuk a tatároktól való rettegésük miatt megszökött és Julianus Gerhardussal kettesben ment észak felé. Gerhardus ételmérgezésben meghalt. Julianus, aki az ifjú királytól megtudta, hogy Ottó és a sámánok térképe után hol kell kereskednie, egy mohamedán papnak lett a szolgálója és eljutott annak a révén Nagy-Bolgárországba, ahol egy olyan nővel találkozott, aki bolgár emberhez ment nőül, de minden nyáron a hegyi ünnepélyre haza szokott menni a gyermekeivel. Ez az asszony elvezette a magyarok felé vezető útra. Megtalálta őket az Etil folyó partján. Azok módfelett megörültek és királyukról érdeklődve megvendégelték. Elmondták, hogy kelet felé itt is van Béla folyó, ahol a Béla törzs és a Gyarmat törzs maradványai élnek és a Jenő törzzsel egy fejedelemséget alkotnak, Füzesgyarmat székhellyel. Régi hagyományukból tudják, hogy a magyarok tőlük származnak. Innen azonban az ifjúság Magyarka felé vándorolt és a kazárok önkényeskedése miatt Atilla birodalmába távoztak. Minden öt évben Kürt fejedelem rokonlátogatás címén sámánokat küld Budavárra, majd Szakszinon keresztül hazatér a kalandozó ifjúság. Egy tatár követ futott be a tatárok gyorsszekér-járatával és elmondta, hogy a tatárok a németek ellen készülnek háborúba, egy másik sereg meg a perzsák ellen. Julianust kedvesen marasztalták, de Oroszés Lengyelországon keresztül 1236 karácsonyán a Szepességbe érkezett és meghalt”
„Richardus jelentése alapján IX. Gergely pápa 1237-ben újabb négy megbízható barátot küldött Baskír-Magyarországba, de a nagy tatártámadás ekkor már szétszórta a magyarságot. Julianus még arról tudósított, hogy a tatárok serege Suzdal felé közeledik. Batu-kán a sereg vezére, aki Németországba, Bajdár Lengyelországba, Kádán meg Bizánc felé vonul. Sejbán herceg hírszerzéssel foglalkozik.”
„IV Béla, akinek Barc-Tar megtért kunjai révén jó összeköttetése volt a kunokkal, amikor a tatároknak ellenálló kunokat Köttöny vezetésével befogadta az országba, magát a kun népet is megosztotta, mert a kunok javarésze a megtért kunokkal együtt a tatárok ellen akart harcolni, mivel az Aranyhorda szétverte őket, míg a pogánynak maradt kunok a 24 Hun Törzsszövetség álmát akarták megvalósítani, a Nagyvízig menő terjeszkedést.”
„A megvert Köttöny befogadása miatt Batu-kán levelet írt IV Bélának, vajon mivel indokolja a kunok befogadását:
„Tudom, hogy gazdag és hatalmas király vagy, sok a katonád, vannak jó hadvezéreid és egyedül kormányzol egy gazdag, nagy országot. Ezért nehéz önként alávetned magadat a céljaink érdekének, mégis jobb és üdvösebb, ha önként behódolnál nekem, mivel megtudtam ezenfelül, hogy a kun szolganépemet oltalmad alatt tartod. Ezért utasítalak Téged, hogy ezeket a jövőben ne tedd, ne tartsad magadnál, mert nem tartoznak a hadrendedbe és miattuk ne kerülj velem szembe. Nekik könnyebb elmenekülni előlem, mint Neked, mivel nem lévén házaik, sátoraikkal vándorolva talán el tudnak menekülni, de Te a népeddel, akik házakban laktok, váraid és városaid vannak, hogy fogsz menekülni a kezeim közül? Én Odögej-Ogotáj parancsára ajánlatosnak tartom, hogy velünk együtt indulj el Nyugat felé és Mainznál találkozunk! Okos ember nem szegi meg a szavát, hanem talpát a földre, tenyerét a fűre teszi, mert sorsunkat az Égiek intézik!”
„Julianus a szepesi Erdőispánnak beszámolt arról, hogyan harcol tízes, százas, ezres és tömény rendben a mongol hadsereg”
„A mongolok Égi-Birodalma azonban Dzsingisz-kán óta, az 1200-as évek elejétől fokozatosan meghódította a 24 Hun Törzsszövetség egykori birodalmát. Akik nem hódoltak be nekik, azokat legyőzték. Aki szövetségesként melléjük állott, azokat bevették a mongolok Égi-Birodalmába”
a kunok „Béla és Mária királynő kérését minden ellenvetés nélkül teljesítették, mindannyian megkeresztelkedtek. Megtelepedett életmódról azonban hallani sem akartak. A gyepűkön legeltették állatállományukat és betörtek a falvakba, loptak, nőket raboltak. A magyarok feldühödtek a gyepűk elfoglalása miatt és ellenálltak.”
„Az 1236-ban megindított „Nagy mongol támadás” lassan Oroszországon, Kunországon át 1240-ben már Kievet is elfoglalta és 1240 telén már a Kárpátokon is átcsapott. Ekkor kellett volna az 1190-es évek óta kiképzett nemesi ifjaknak IV Béla hadseregével Avaria elfoglalására megindulni. Karakórumban okmányok voltak arra vonatkozólag, hogy Avaria a mai Magyarországnak a nyugati része, amelyet hazugsággal a német-bajor telepesek részére átjátszottak és az ott élő magyarságot gályarabságban elpusztították, vagy pedig németek hittérítésének áldozatául estek és elnémetesedtek. Ezen vidékek az Encs vonaláig Avariához tartoztak és az Inn folyó mellett volt rajzaik szerint a gyepűhatár”
„a mongol postajárat lemészárlása miatt az Aranyhorda Baskír-Magyarországot szétszórta, míg a katonakorbeli ifjúságot a németek elleni támadó seregébe beosztotta. Minden falu élére mongol katonákat nevezett ki bírónak, hogy hadsereg utánpótlásában hiány ne mutatkozzék”
„1240 karácsonyán a tatárok a határmenti területek pusztítását végezték. Batu kánt a német síkságról egy aranypajcás paranccsal visszafordították Magyarország felé”
„1241 márciusában felderítői már Pest alatt jártak”