a „Királyi Tanácsban„ Fülöp fermói püspök azt mondta: „Szent Istvánnak Rómából küldtek királyi koronát, amelyet a belső karika kivételével I. Péter király visszavitt Rómába, ahol az elkallódott.” Kun László kiskirály azt mondta: „Tudomásom szerint Szent István koronáját Fekete Arnó családja küldte el Arnó Béla kíséretében Esztergomba. Amikor I. Péter azt Rómába vitte, értékesíteni akarta, de az Arnó család később a birtokába visszavette azon a címen, hogy Pétert hetekig vendégül látta. Ezért Szent László király a gilgamesi, bizánci és a Rómából Arnó Béla által újból visszahozott koronából Dajka magyarkai aranyművessel elkészíttette a magyarság hármas koronáját, amelynek egyik jellegzetessége a gilgamesi koponya pántos sámánkorona, így lényegében III. Miklós pápának ehhez az avar-bizánci-gilgamesi kincshez semmi köze, és azzal a mindenkori Királyi Tanács rendelkezik!„
A legrégebbi kunok 2-2 töménnyel a Duna, Tisza, Körös és Maros mindkét oldalán, az Ordosz és Mari birodalombeli kunok pedig a Temes mindkét partján telepítsék le töményeiket.
IV Kun László királyra szigorú egyházi átkot mondtak ki, mivel 17 éves kora ellenére Anjou Izabellát ellökte magától, akit pedig ősi szokás szerint a Begyűjtés-Füstölés havának fordulóján Erzsébet, Orzse, Erzsike, Erzsi napokon 5 napi ünnepléssel Budán is megkereszteltek. Gerecsák öröksége szerint: „Ha élni akarunk, szaporodni kell!”
Kun László azonban az egyházi átkon csak nevetett és a kunjai közé ment. Búcsúzásul azt mondta:
- A pápaságnak tudnia kellett, hogy Izabella-Erzsébet kétnemű némber, akitől bizonytalan az utódok születése.
Gilgames szokás szerint mind a tíz töményben voltak ágyasai, akiktől gyermekei születtek. Éduától 8 fia és 4 leánya született 16-tól 28 éves koráig, de Köpcses és Mandula sem hagyta magát és a Duna bal oldalán, valamint a Tisza 2 partján már 24 gyermeke volt. Csupán a Temes partján és Kevevár környékén volt 16 gyermeke, mivel az ordoszi és a marami birodalomból érkezőknél alacsonyabb volt a gyermekáldás.
A keresztesháború rádöbbentette a Kancellári Hivatalt arra, hogy a magyar területekről a vendég főurak és főpapok által eladott gályarabokat, ha kell, még pénz árán is kiszabadítsa.
1220-ra a kikötő városok megfigyelői és tizedesi intézmények alapján 824 elhurcolt magyar került vissza hazánkba. A Kancellári Hivatalhoz 21 312 személyről érkezett jelentés, akiket 1180-tól az országunkból gályaraboknak eladtak.
elrendelték az 1220-as népszámlálást, amely a 72 vármegye lakosságát 3 sereg, 19 tömény, 6 ezred, 8 század, 5 tized és 5 őrszem lélekben állapította meg (3 196 855 lélekszám). Gerecsák László kiadott parancsa szerint a népszámlálást az 1220 januári medvetor első napján 319 685 tizedes végezte el. Élete alkonyán Gerecsák László örömmel látta, hogy 1180-tól a magyarság létszáma majdnem megkétszereződött. Számjegyek használatában a tárkány számjegyrovásokat alkalmazták.