Petrovics Péter testőrségének segítségével a parasztokat vízbe dobálták, míg a szerbeket és nemeseket földbe temették el. Jenik jól beszélve a szerbek nyelvét, hírszerző szokás szerint egy megholt martalóc ruhájába bújva a temetést irányítókhoz szegődött. Estére a babgulyás osztásakor hallotta Petrovics jelentését:
Eltemetve Zápolya seregéből: 16 824 fő, vízbefúlt 522 fő.
Vízbedobva Dózsa kereszteseiből 71 217 fő, vízbefúlt kb. 2 000 fő. Elmenekült a lovassággal: kb. 10 000 lovas, míg a temetésben részt vett 1 200 gyalogos és sebesült. Egy pillanatra kibújt a hold a borulásból, és 177 604 győztes a nemesi sereg zsoldjában győzelmi tort ült. Míg a maradékot a vesztes sírásóknak adták. Jenik pedig előre látta:
- Most ásták meg Magyarország jólétének sírját! - suttogta és a sebesültek között a megmaradt házikókban ismerősöket keresett. A jajgatók között megismerte Kurdbaba hangját, akinek fejsérülése volt, s az egyik szemét elvesztette. Gyorsan arbag kezelésben részesítette és hajnalhasadtára Kurdbaba már látni kezdett. Éjjel még sok halottjuk lett. Egy szerb halott tartalék ruhájába Kurdbabát átöltöztette és sátrába vitte. Várták a több nyelvet beszélő társaik meggyógyulását, közben a menekvésük útját megbeszélték.