„A nemesség a rabigát választotta. A pusztaszeri vérszerződés”
székelység – „Parajd ulcsák sámán, a székelység újabb nyelvén nemzetiségi pap, a széki-hunoknak a mai Kambaluk-Peicsing Parajd városrészéből, az ősi székely Hun folyó partján lévő vadaskertjéből indult el sámánpap-képzés céljából az uruki templom-gazdaságba és ott az állattartók kinti karámos tenyésztését elsajátította. Gula pateszi tanítványa lett és vele együtt ment a Melegforrások-birodalmába, ahol a 25-ik medvetor évében telepedett le a Gula pateszi által megjelölt hegyvidék sok fával rendelkező birodalmában, ahol nagyon jól érezte magát.”
Tisa sámánt összekötő papi beosztásban a Maros folyó szent torkolatához helyezték, ahol az aranyröges folyó a Tisa sámánról elnevezett csónakos folyóba ömlik.
Mivel az első télen a messzi hegyvidékeken sok medvét ejtettek el, a hazaszállítás közben két őslakos szánkó és szállítási balesetet szenvedett, így halálukkal az új Parajd város szent kegyhellyé vált.
Úzon „Párja, az ős Istenasszony nevét viselő Ilona aranyasszony Uzonykával ott maradt Parajdon, ahol sokáig uralkodott „Ilona-Birodalmában”.
Tisa összekötő-sámán kegyhelye mellett állott Gilván kendének a szép táborhelye is. A Napisten papja volt ő, csillagjós és kiváló jövendőmondó hírében állott.
Csató tárkány férfiövekkel, csont díszítésű, horogbetétes erőnyerők készítésével foglalkozott. Ő volt a pusztaszeri előzködések irányítója.
A Szögedi-Egyezmény egyik pontjában az áll, hogy az oszmánok és a magyari népek végrehajtják az Atilla idejében tervbe vett, majd a 24 Hun Törzsszövetségnek a mongolok által vezetett elképzelését, a nyugati világnak a meghódítását. Mátyás király először ugródeszkaként Szilézia, Cseh és Morvaország és Kelet-Ausztria meghódításával megfelelő kündulási alapot nyújtott a hármas Magyarország hatalmának. A pápai állam Beatrix királyné révén tudomást szerzett ezen tervről és engedélyezték Mátyás király megmérgezését. Így a Szögedi-Egyezmény végrehajtása elhalasztódott.
a kunok harmadik, azaz besenyő töménye
1521-ben Nagy Szulejmán, a pápa és Franciaország királya az ún. Cognaci ligában az 1444-es Szögedi-Egyezmény azon pontját is felvette, hogy a rokoni Magyarország rendjeit felkéri teljes hadi kárpótlással, a Bécs elleni hadjárat felvonultatására. Azonban ezt a magyar rendek 1521. június 1-jén visszautasították. Nyomban egy magyarellenes sereg indult. Augusztus 29-én Nándorfehérvárt Nagy Szulejmán elfoglalta.
Nagy Szulejmán a Szögedi-Egyezményt betartotta. A mezővárosokban csak magyar főbírót alkalmazott tartósan, mert a diplomáciai nyelv Nagy Lajos egykori birodalmában a magyar volt. A szultán és a basák többnyire magyarul leveleztek. Ezt Bécsben, Franciaországban és a Vatikánban is természetesnek vették. Pam beavatottnak az tűnt fel, hogy az uruki-mani hithez hasonló reformációt Erdélyben, és a török hódoltsági területen is engedélyezték. Ezért a Korán tanait nem kényszerítették a magyarságra, sőt a reformáció híveit Erdélybe, és a hódoltsági területekre befogadták. Sok magyarból lett janicsár még az úrvacsora-osztáson is megjelent. Az egyház-alapításokat támogatták, mert a protestánsok nem mentek el Bécs igazgatása alá, hanem az adót pontosan fizették. A Szögedi-Egyezmények értelmében mindenki szabadon szolgálhatta Istenét. Erdélyben már virágozni kezdett a nemzeti szellem, amelynek a kis János Zsigmond lelkes apostola lett. Magyar paraszt soha nem menekült török területről Bécs felé, hanem Erdélybe, a Felvidékre vagy a hódoltsági részekre vándorolt.
a Szögedi-Egyezmény „kimondotta: „Magyarország engedje át a Nándorfehérváron, UjSzlavónián és Horvátországon át a török csapatokat és ha nem is ád magyar haderőt a Habsburgok ellen, de ne támadja meg a szultán seregét.” Ezt a főpapok és főurak a rendi gyűlések legtöbbjén elvetették. Nagy Szulejmán ragaszkodott Erdély függetlenségéhez és a reformációt jószemmel nézte. Pam beavatott bevallotta: „Bár a manysi nép lenne ilyen kedvező helyzetben, de a türelmetlen görögkeleti orthodox egyház vallásterjesztés címén irtja a kis népeket és fejedelemségeiket kirabolja. Ugyanolyan erőszakosan terjeszkedik az iszlám Bakath és a kazahun térségekben is. Kegyetlenül legyilkolják a más vallású vagy felfogású kis népeket, míg a buddhizmus tömegénél fogva nem tűr meg a birodalmában más hitet. Az ordoszok népe még létezik, de át kellett térniük a buddhizmusra. Ordoszt az áttérő fejedelemről Patau városnak emlegetik Pató miatt, de a kézművesi réteg nagy megbecsülésnek örvend.
Pam beavatott is azt szónokolta: „Ha a nemesség az S00 000 parasztot le nem mészárolja, akkor lett volna, aki a török ellen megvédje Magyarországot! De a nemesség is sokszor gályarabként adta el a jobbágyait és most ennek tudható be, hogy a nemesség szabadság helyett a rabigát választotta.„
Pam beavatott dervisnek öltözve 1568. február 17-től, az embertelen Drinápolyi békétől kezdve 7 évig járta a 24 hun törzsek szálláshelyeit és hirdette Anyahita igazságait, a Sangi lovasfejedelemről íródott Karakó rovását:
„A beavatottak nemesei kötelesek a nagy bölcsek alkotásait minden pusztulástól me~menteni. Máskülönben az utódoknak nagy fáradsággal újra fel kellene fedezniük az Eg-Föld bölcseinek igazságait. Az Ataiszról elszármazott nemeseknek soha nem szabad egyéni érdekek miatt egymás ellen fordulniuk, mert akkor az Égiek vívmányai mind megsemmisülnek. Az Ég, Föld és Szellemvilág nemzette tízezer lény biztosítja a 24 Hun Törzsszövetségének fennmaradását!”