Érdekes, hogy amíg az új királyt a magyarok Zápolyának nevezték, addig a palócság a maga nyelvén csak Szapolyainak hívta és minden rovásban így említette a kis Bebek Gábor is
Az 1590-es évek végére Magyarország lakosságának többsége protestáns lett, mert a török uralom és az erdélyi fejedelmek a protestánsokat nem üldözték. A Habsburgok spanyol és osztrák ága tűzzel-vassal terjesztette a katolikus vallást. Így megkezdődött a katolikus Habsburg birodalom érdekeit képviselő uralkodó és a protestánssá lett magyar nemesség, a katolikus király és a protestánssá lett alattvalók küzdelme. Ebben a küzdelemben a katolikus egyház a magyarság fejlődésének gátjává vált.
Rudolf hírszolgálata jól tudta, hogy a krími kánságban, Magyarka térségében és Badzsirt Magyarországon még jelentékeny lovas erők állnak készenlétben, akik Törökországgal szövetkezve hajlandók a magyar népet a Habsburg megszállás alól felszabadítani.
Jóllehet, az ortodox kereszténység terjeszkedése miatt Szakszin, a besenyőkun főváros már romokban hevert és a szokásos felújítások elmaradása miatt új városrészek nőttek ki az egykori Asszorügyek fölött, mégis itt gyülekeztek a hajdúk, hogy a Básta rémuralmában nagyállatjaik megfogyatkozása miatt Erdélyen segítsenek.
1583-as sajógömöri tűzvész után Lukács, egy szekérkereket készítő ács, Dobsina városába költözött. Ennek a kézműves családnak a kabar és a Lam birodalmi neve megegyezett a foglalkozásával, mert mindazokat a kézműveseket, akik szekértengelyekre lyukkal ellátott kerekeket készítettek, lukácsnak nevezték.
Hirberstein azt is eldöntötte, hogy a régi, almafavirágzási ünnepet a vasművelők és bányászok valamely keresztény ünnephez kössék. Mivel a bányászok általában vasárnap soha nem dolgoztak, az ünnepüket pünkösdre tették, viszont a vas- és rézöntők a folyamatos munka mellett vasárnap és ünnepnapokon is dolgoztak, s így a kohósok napját áldozócsütörtökre tették. Ugyanis a törökdúlás, német hódítás miatt a harc átragadt a kézművesek táborára is. Ezért a vásárokon és ünnepjeiken fokozott borfogyasztás miatt gyakran összeverekedtek.
Gubacsi Béla és Farkas Botond az Élet-Kegyhelyéről elhozta rovásokban a pusztaszeri vérszerződés, „Tíznyíl-szövetségi„ pontját, nehogy megfeledkezzenek róla, és az azt megelőző „Etelközi-Szerződés”-nek a Jász-síkságon elfelejtett 2 pontját annak érdekében, hogy a Béla és Gyula törzsnek, valamint a 24 Hun Törzsszövetség támogatására mindig számíthatnak. Mindezek a törökök tudtával történtek.
Ezen hármas magyarországi pontokat az ifjú Bethlen Gábor aláírta:
11) A Béla és Gyula törzsének maradványai vállalják, még abban az esetben is, ha más vallást és nyelvet vesznek át, hogy a magyarokat a rájuk zúduló ellenséggel szemben megvédik a fennmaradásuk érdekében.
12) Az „Etelközi-Szerződésben„ az Élet-kegyhelyének beavatottjai vállalják, hogy az Ataiszból megmenekült Huntörzsek Szövetségének törvényei szerint a Magyar Törzsszövetségnek „Tíznyíl-Szövetségét” minden ellenséggel szemben támogatják, a Jász-síkság birtoklásában megvédik.
Gubacsi Béla, mint az Árpád-háznak Mátyás király után való tagja elmondta a gyulafehérvári tanácskozáson, hogy az Égiek mellett a 24 Hun Törzsszövetség beavatottjai mindig figyelemmel fogják kísérni ezen törzsi szövetség életét és annak megsemmisítését minden erővel megakadályozzák. Ebben a tekintetben az összes Álmostól való leszármazottakkal felvette a kapcsolatot.
Bethlen Gábornak elmondották, hogy mindazon Bugátban élő székihunok, akik nem akarják sem a buddhista, sem az iszlám hitét felvenni, készülődnek Magyarországra, mert az uruki egyisiten hit leginkább a protestánsok hitére hasonlít, mégpedig a református egyház tanaira.