„A mesevilágnak is megvannak a maga történelmi igazságai, mi beavatottak ismerjük minden mese rejtett értelmét. Regevilágunkban pedig meghagyjuk azt, s a nép így tudja meg.”
Az üstökös sárkány-kígyók azonban sok bajt okoztak. Tűzcsóváikkal sokat szétvertek a holdacskák közül és a mennykövek a Föld testébe fúródtak. A vöröshasú Cethal ilyenkor mindig tűzesővel árasztotta el a Földet és megremegtette.
Amikor Hárpia-Tórem az egyik holdacskát a Földünkhöz vágta, az emberiség javarésze elpusztult. Csak a legszívósabbaknak sikerült eljutni melegebb éghajlatra. Ataiszt is ellepték ezek a jobb gondolkozású, szívós emberek és a Kaltes-asszony szekerén érkező újabb égiek segítségével elkezdték a teraszos-öntözéses földművelést, és az állatok megszelídítését.
Kaltes-asszony bolygóján az emberek sokat háborúskodtak, újabb meg újabb fegyverekkel pusztították egymást. Amikor az egyik tudós az emberi igazságtalanságok ellen megalkotta a fénygomba halált és azt a borzasztó pusztítással járó fegyvert használni is kezdték, az égiek Kaltes-asszony szekerén a földre is hoztak három ilyen gömböt. Sokáig Ataiszon, a Kékleny-hegységben rejtegették ezeket, de amikor megtudták, hogy Ataisz az ősvízben el fog süllyedni, Budával, Kuszkóval és Suvával elszállították onnan azokat. Buda Úr városába vitte az egyiket, Kuszkó a másikat az általa alapított Kuszkó városba; Suva pedig a harmadikat el akarta vinni a Suva-hegységbe, de amikor megérkezett, megütközve látta, hogy az ott élő hunok nem építettek hajót a menekülésre. A hun bölcsek nem értesítették őket a közelgő veszedelemről. Hajóépítésre már nem volt idő. Suva ezért a hun ifjúságot felvette szállító hajójára, a harmadik gombafényű halálgömböt pedig ott hagyta egy bátor beavatott bölccsel, hogy 3 nap múlva magával együtt felrobbantsa. Ez így is történt. A Kékleny-hegység elsüllyedt. Kuszkó még látta messziről a pusztító, vakító fényt.
A Buda által elvitt pusztító gömböt a sumér papok Szumérban, az Élet Templomában helyezték el, majd a Hétvári Nagyszala döntése alapján az egyiptomi Karnakba vitték, az ottani Élet-Templomba. Később Paszametik fáraó a Beavatott Nagyszala döntése szerint a Híres-kapuba érkező szkítáknak adta át, hogy Ordoszba szállítsák. Ordoszban a mindent elsöprő sárga hit miatt nem lehetett tovább tartani, ezért hosszú vándoroltatás után az urali Elet-Templomba vitték. Amikor Jermák kocsirúddal keresztelte meg a manysi népet, az Élet-Templomot Tunguzkába menekítették.
Kaltes-asszony birodalma folyton távolodik Joli-Tórem földjétől, ezért Kaltes-asszony szekerén, vagy gömbjén mind ritkábban fognak eljönni a földi embereken segíteni; de Kaltes-asszony gyémánt-szemeivel állandóan ellenőrizni fogják a Föld embereinek munkáját. Ebben fel lehet használni a nemes lelkületű embereket is. Ezért az Élet Templomával mindig fenntartják a kapcsolatukat. Ezzel is bizonyítani akarják, hogy a szellemvilág előtt ninesenek sem égi, sem fóldi határok.
Az Élet-Templomának tagjai között mindig van olyan beavatott bölcs és beavatott tanuló, aki ismeri azt a nyelvet, amelyet a maguk módján a szumirok is beszéltek. De ezenkívül megtanulják azt is, mi módon lehet megérteni a Kaltes-asszony gyémántszemeiből érkező rezgéseket. A Szíriuszon egységesített nyelvhez közel áll az uruki tájszólás szerinti szumir nyelv is. Ezért lett ez a nyelv Mezopotámiában és azonkívül is egyházi és hivatali célokra használatos nyelvvé. Elfogadta Karnak is. Az Élet Templomában ma is Kaltes-asszony népének nyelvét beszélik. Régies formájában nagyon már nem beszélik, de az ummai Úzország kézműveseinek érdeméből ma is ismeretes az a hozzá legközelebb eső változat, melyet a mai palócok beszélnek.
A tunguzkai fény-halál-robbanás után az Élet Templomának tagjai visszaköltöztek az Ural-hegységbe. Útközben négy beavatott meghalt. Nemcsak Hatanah és Tagilka helyét kellett tehát pótolni, hanem a négy beavatottét is. Amikor ez megtörtént, Icsim fősámán és törzskara itt maradt az urali Élet-Templomában, a többi pedig elment a világ minden részébe. Gondolatrezgések útján küldött üzeneteikkel mindig fenntartották egymás között kapcsolatukat.
Régóta tűnődnek azon, ha a Vízöntő világhónapban a Föld lakói is megszerzik a fény-halál titkát, annak az erejét az emberiség javára fogják-e felhasználni.
A másik nagy kérdés, hogy az emberiség milyen közös nyelven akar beszélni?