Az Arvisurák rovása

Az Arvisura szerint a legtöbb szöveget ezekkel a jelekkel írták:

A következő kép a Vérrel pecsételvéből van. Ez valószínűleg Paál Zoltán mintája, hogy így írta volna újra az Arvisurákat, ha rovásokat használt volna, ill. az eredetiekhez hasonló kinézetet próbált volna elérni:(Paál Zoltán a kézírást, ill. később a gépelést választotta, részben az érthetőség miatt, részben pedig, hogy gyorsabban haladjon és a hatalmas anyag minél nagyobb részét ismertethesse.)

A „rovásminta” alapján látszik, hogy az Úz-palóc ábécé második (alsó) sora képének teteje hiányzik.

• A „p” betűnek volt egy felső szára is. (Második oszlop alja, „pesteket”)
• Az „o”-nak is van egy kis felső száracskája.
• Az „r” képe is csonkolódott.
• A „j” íves (hurkos)
• A „t” két vonal
• Az „ó” valójában az „o” egy mellékjellel, az ábécében sajnos nem is jelenik meg a félköre.
• Az utolsó jel alatti betű láthatóan el van írva, az az „ö” betű.

A 16-ik oldalon lévő ábécé „Maros fősámán korából” valószínűleg az Agaba által összeállított rovások, amelyeket a korábbi ataiszi képjelekből alkotott meg. Agabánál a 24 főistenségnek is volt külön képjele, ezt azonban Maros engedélyével Kollár hagyta el; szerintem a 18-ik oldal 3. ábránál ez elírás. A szövegben láthatjuk Isten képjelét, amelyet más helyen Paál Z. Ata-Isis képjelének nevez. (Ata-Isis a teremtő Ős-Isten, „Ős-Atya-Isten”; így a későbbi „Ata-Isis hívő” kifejezés „egyistenhívőt” jelent.)

Paál Z. egyszer megemlíti, hogy Joli-Tórem képjele a Buddhisták jelére hasonlít - de ezt nem tudom, hogy melyik lehet.

Maros/Kollár azért hagyta el a 24 főistenség (Tórem vagy Isis) képjelét, mert azok csak az első Arvisurában szerepeltek.

„Amikor esküvőjük napján Gyömöre, Pannon ifjúsági vezér rimalány képzettségű felesége elkezdte róni a 190. Arvisurát, még nem gondolta, hányszor kerül majd veszélybe az élethalál küzdelmet vívó pannon ifjúság. Pannon a 24 Hun Törzsszövetség legújabb települése védelmével volt elfoglalta. A rokonlátogatók maradványait a tarkósokkal együtt uruki-hegygazdaságokba szervezte. Ifjú felesége, az aranyosszéki Gyömöre végezte helyette a 24 Isis-képjellel való, Agaba-féle rovásokat Pannonhalmán.”

„Uzum tehát csak 5 évig volt fősámán, de még Ilmen fősámán vezetése alatt megalkotta a Kuzum “Selyem-út” Arvisura törvényt és Uzum-elve alatt törvénybe iktatta a kereskedő-sámán képzést, amelyben elrendelte, hogy a rovást ne csak a sámánok, hanem a kereskedők is használhassák. Ezt azonban csak Maros hajthatta végre, mert az Arvisurák szerint ez csak 30 évi Arvisura rovás után vált jogossá.
Harminc év múltán Maros így jogot nyert arra, hogy a rovás ismeretét - a kereskedők mellett - a kőfaragókra és ácsokra is kiterjessze.
Kollár az Öregek Tanácsában akkor azt javasolta, hogy férje kívánságára és az úz nép megnyugtatására hagyják el a főistenségek képjeleit, s így a hun törzsek szövetségének rovásai érthetőbbek lesznek. Ekkor Kollár Ózdon - új rovás felirattal - az ifjúság részére egy fonóházat építtetett és azt férjének, Kuzumnak az emlékére ajánlotta fel.„

Az Arvisura szerint a mostani „székely-magyar” rovások a székely „köznépi rovások”.

Mivel a Tóremek az egyes törzsekhez is tartoztak (ezért is volt 24 fő), ezek jelei törzsszövetségi képjeleknek is nevezettek.

…„Agaba pedig megírja az elmúlt időknek és ennek az első medvetornak a történetét.
És Agaba meg is írta. A régi írásjelekből megszerkesztette a 24 Hun Törzsszövetség egységes rovását, amelyben akkor még törzsszövetségi képjelek is voltak.”