272A

„Atilla lélekvándorlása”

    satrafa: ‘vénasszony, banya, szipirtyó’. Tréfás szóalak a hangutánzó, 
  hangfestő satrat (‘jár-kel, izeg-mozog’) igéből, amely a csatangol, sattyog, 
  settenkedik rokonságába tartozik.
      A XIX. sz. végi értelmezõ szótárban: "szátyár" melléknév, 
  jelentése 'ocsmány, mosdatlan szájú, trágár, fajtalan beszédû'.
      Ugyanebben: "szatyor" = "szotyor" 'banya', "szatyus" = "szotyó" = "szotyu" 
  'vén szatyor', "szatyra" = "satra(fa)" 'gonosz, vén banya', "szotyka" 
  'ringyó, lotyó, szajha'. 
    A mai etimológiai szót három különbözõ eredetet hoz:
  - "Szatyor": ismeretelen eredetû. Alapjelentése 'kosár, kas; zsák, tasak'. 
  Nõkre vonatkozó pejoratív értelme 1753-ból adatolt, és talán a német "alte 
  Schachtel" 'vén satrafa < vén doboz/skatulya' hatására keletkezett. Ismert 
  "szatyra" változata is.
  - "Szotyog": hangutánzó ige. A kezdetektõl fogva kettõs 'cuppog, tocsog; 
  fecseg, ostobaságokat beszél' jelentése volt (vö. az ugyanígy dupla jelentésû 
  német "quatschen" igét). Ebbõl a "fecseg" jelentésbõl lenne a "szotyka" 
  (1791-tõl adatolt), a "szotyó", a "szotyu".   Hasonlóan hangutánzó igébõl 
  képzett nõt jelentõ pejoratív szóhoz, vö. "szipog" > "szipirtyó".
  - "Satrat" 'kószál, kódorog' ige. Ez a szó a XIX. sz. végén még ismert volt, 
  ma a magas hangrendû párjával azonos tõbõl képzett "settenkedik" maradt meg. 
  Ehhez tartoznának a "satra", "satrafa" és "satrantyú" szavak.