„A Megyer törzséből született Farkas leszármazottjai öt évenként mindig felkeresték a Magyarkától az Encs folyó vonaláig terjedő 24 Hun Törzsszövetségi területet és beavatott képzésükre hallgatókat kértek a hunok sámán, az avarok bát és a magyarok táltos-központjától”
„Kutula kagán kérésére 1190-ben III. Béla Pósa Pál kispapot küldte öt évre Bugátba, amikor a papneveldéből hazajött. Pósa Pál 1190 medvetorán indult el az öt tagból álló sámán csoporttal a magyarkai gyors-szekér járaton”
Hőelün nagyasszony
A palóc és kabar „két néptörzset a mongol térképen, mint kereleket jelölték, míg a 670-ben az Avarok-Égi-Birodalmába az Ugor-Magyar Birodalomból eljötteket Magyarka régi fővárosukról elnevezve madzsaroknak hívták. A nagy honfoglaláskor hazánkba jött, Nyék vezetésű csoportot Badzsirt néwel tisztelték meg. Tehát Masa és főként Turcsi jelentése szerint Magyarországot három népcsoportba osztották fel”
Ung leánya – Ungika
„Ungikát a beavatottak képzéséről nem engedték haza, mivel rangelsőként végezett és Temüdzsin, azaz Csingisz kán legkisebb fiához ment feleségül, s férje, Toluj ragaszkodott ahhoz, hogy Ungika vele együtt Karakórum irányító központjában dolgozzon. Tolujnak a mongolosan Szojorgaktaninak hívott Ungikától öt fia és három leánya született, mivel Ungika a nyolcas szaporodási elvet vallotta. A nagy mongol gyors-szekér járat segítségével kedves nénikéjével, Turcsi aranyasszonnyal állandó levelezésben állott. Ungika leveleiből tudta meg a magyar király kancelláriája, hogyan áll a mongolok világuralmi törekvése”
Pósa András – „Pósa Pál 1230-ban az öccsét küldte beavatott képzésre, majd újabb öt évig Karakórumban tanult, ahol Ungika pártfogása alá vette. Csadaj fősámán bevette azon rovás-írás fejlesztő csoportba, amely a fősámáni rovást 3 új jellel szaporította, hogy az utókornak az a megváltozott beszédünk szerint érthetőbb legyen. A beavatott-képzésen Pósa András a Bajdár kán nevet nyerte el. Pósa Pál kívánságára az öccse segédkezett a töméntelen munkával ellátott bátyjának abban, hogy a kezükben lévő ősgesztát, vagyis az Arvisuráknak a kerel-palóc, majd a madzsar és nyék-badzsirt változatát összeállítsák. Pósa András Pósa Pál jegyzetei alapján a palóc-kerel részt állította össze, amelyik Árpádnak, mint tatárfejedelemnek a honfoglalásával foglalkozik. A hírszerzés céljaiból Pósa Andrást még kispapnak is kiképezték. A Kurszánvárosban lévő Szent-Péter egyházának a papja, majd öspöröse lett és mint ilyen, királyi káplánként II. Endre megbízásából folyton úton volt a király tájékoztatása végett. Utána IV. Béla Karakórumba küldte.”
„Jaák Géza és a beavatott-képzésen olykor megjelenő Pósa András együtt jöttek haza Karakórumból és levelet hoztak IV Bélának. Jaák Géza a füzesgyarmati, míg Pósa András, mint kerel-palóc a magyarkai gyors-szekér járattal igyekezett hazafelé, de csak Pósa András volt az, aki hazaérkezett. Ugyanis a fúzesgyarmati járatot a mohamedán baskírok a badzsirt-magyarok hazájának szomszédságában megtámadták és a gyors-szekér utasainak nagy részét lemészárolták. A megmentésükre érkezett tatárokat meglepte, hogy az aranypajcával ellátott Jaák Gáza, mint a mongol-hadvezetés pajcájával ellátott hírnök is meghalt. Ezen levélből megtudták, hogy a karakórumi hadvezetés szerint Batu-kán terjeszkedési iránya Németország felé mutat, míg Béla királynak a hadvezetési nyila a régi Avaria felé visz. Tehát a Batu-kán által vezetendő Aranyhorda a németek ellen fogja megvívni a döntő csatát. Jaák Géza halálával a mongol terjeszkedés eredeti iránya köztudottá vált a Batu-kán mongoljai és tatár segédcsapatoknál is”
„Ungika Szojorgaktani Pósa Andrást, mongolosan Bajdárt, becsempészte azon bizottságba, amelyik a rovások kibővítését tanulmányozta”
„Pósa Pál már 1200-ban is foglalkozott a rovások megreformálásával, mert Imre király kisfia, László királyfi nem tudta megérteni a rovásokat, de a Pósa Pál által tervezett három betűs bővítésű rovásokat már könnyen tudta olvasni. A királyi kancellária vezetőjét igen meglepte, hogy László kiskirály sehogy nem tudta megérteni a régi rovásunkat, mert az idők folyamán kialakult beszédünkben még három olyan betűt nem írtunk ki, amelyiket már Pósa Pál is annak idején Karakórumban tervezgetett”
„Ungika-Szojorgaktani aranyasszony, Toluj felesége olyan nagy hatással volt a Temüdzsin-Csingisz kán leszármazottjainak uralkodóválasztási terveire, hogy Ödögej halála után, a Magyarországot lerohanó Batu-kánt visszarendelték Kambalukba azzal, hogy Nagykánná választása esedékes.”
„Kubiláj lett a Mongol Törzsszövetség első nagy császára, aki Kínát és az akkor ismert NagyKeletet meghódította.”
„A 24 Hun Törzsszövetség egykori fővárosa, Parajd lett a császári székhelye, amit mongolosan Kambaluknak neveztek, de azért az Arvisura szellemében Ungika városrésze továbbra is csak Parajd maradt, amit a kínaiak Peicsingnek, míg az ujgurok Keve-Pekingnek neveztek”
Turcsi – „Bátka-Bolyk és Andrási Katinka legkisebb leánya”
„Hazajövetele után írta meg Pósa Gyula a „Halotti Beszédet” Imre kívánságára. Másik jellegzetes művét az „Építkezés fejlődése„ cím alatt Kurszánvárában sokszorosították még III. Béla alatt, ami a szepesi erdőispánság kőfaragóinak munkálatairól szólt.”
„A keletről származó Nazír-bazilita eszme a bencéseken, a cisztercitákon, premontreiken és karthauziakon át eljutott a sámánizmuson épült templomgazdaságokban a fóldet művelő, betegápoló, utasfogadó és rimalányokkal egyenlő, magára maradt nők felkarolását segítő apácákhoz.”
„III. Béla Nyugatot összeegyeztette Kelettel és Esztergomban, valamint Pilisen, nemkülönben az ország többi részében cisztercitákat és premontreiket telepített le. Kurszán városában pedig felállította a rimalányokból az uruki-mani apácarendet.”
„mit róttak az utolsó 300 év alatt évkönyvszerű Arvisurák? Mit írtak a változásokról?
Az ötven tömény (félmillió) őslakos, a mi mai nyelvünkhöz hasonló nyelvet beszélte, és a hódítók gyakori átvonulása miatt behívta az igen gyorsan szaporodó Magyar Törzsszövetséget, akik 45 tömény létszámmal vonultak be a törzsek közötti gyepűkre és Alpár, valamint Eszék magyarul beszélő városába. Amikor Taksony fejedelem korára a Magyar Törzsszövetség a Jász-síkságon meghonosodott nyelvet átvette, megkezdődött a magyarságnak a városokba való beözönlése. Mindenekelőtt a legtermékenyebb területeket a Dunna-asszony folyamának két oldalán a fejedelmi törzs foglalta el, és a külső termékeny részeket a többi Tíz-Nyíl Szövetségi törzsnek harcosai. Településeik 10 családonként települtek falvakba. Azok helyét 24 évenként változtatták, mivel földjeik termékenysége ekkorra már annyira lecsökkent, hogy újabb erdőket kellett kürtani és mocsarakat lecsapolni a termékenyebb új területek megszerzése végett”
„Magyarkával viszont ajánlatos volt a szoros kapcsolatot fenntartani, hogy a Gyula és Béla törzsek emberanyaga és a 8 besenyő törzs lovasai a kereszténnyé lett országunkat megvédhesse. Az uruki-mani keresztények a Magyar Törzsszövetséghez, míg a pogány-sámánizmus tagjai fokozatosan Bizáncnak a hatáskörébe kerültek.”
„A földbirtokos tözsfők a jobb harcosokat és főként a 24 évet leszolgált veteránokat 8 ekényi fólddel jutalmazták. Ezen két csoport adta a jobbágyok, azaz jobb harcosok földjeit, amelyeket feles, harmados, vagy negyedes termés alapon adtak ki később használatba. Amelyik harcos családja igás állattal nem rendelkezett, azok szolgákká váltak, akiknek a fóldbirtokos megbízottja termés részt mért ki Disznótor (novemberdecember) havának elején. Addig a szolgafóldek terményeiből éltek. Bő esztendőkben a jobbágyok jártak jobban, azonban a szűk esztendőkben a szolgák kaptak több terményt.”
A falvak először egy utcában 10 csűrös házzal állottak. Ez volt a Felvég, míg azok kertjei mögött az Alvég szolgalakásai, az erdők felé pedig a pásztorok viskói. Ezen faluk a helyüket minden 24 évben megváltoztatták. A felnőtt ifjúság újakat épített. A századosok székhelyein lévő földbirtokosok és nemesek a jobbágyporták mellett még külön szolgalakásokkal is rendelkeztek és utcasoruk volt a kézműves és kereskedő csoportoknak„
III. Béla „1196. április 23-án hirtelen meghalt. Ugyanúgy, mint III. és IV István esetében, a nagy király megmérgezéséről suttogtak. A kancellária arbag-sámánjai ezt ellenőrizni akarták, de a papság nem engedélyezte”
„Budavár, Avarbástya és Kurszánvár mitikus eredetű és királyi kancelláriával rendelkező jogászi Magyarországa már kibontakozóban volt, de Imre teljhatalmú királyságot igyekezett kialakítani. Atilla városrésze és Joli-Tórem városa között Andrási Simonnal felépítette az Imre-palotát, Szent Imre életnagyságú liliomos szobrával, lépegető oroszlános alapzaton. A szentföldi útra való várakozás alatt a Csörsz árokbeli tárkányokkal felépítette az Imre városrészt, amely 1200-ban már lakható volt, és a királyi kancellária hivatalnokai költöztek bele.”
„A nyugatiakból álló pápai intézmény ez idő tájban ajánlotta a nők előtérbe helyezését a magyar királyság öröklési rendjében, mivel azok többségükben már eddig is nyugati uralkodóházakból kerültek elő. Ugyanis II. Endre részegségében elárulta a feleségének, hogy eddigi királyaink valamennyien érintkezésben állottak a mongol és szeldzsuk török vezetőkkel és az uruki-mani püspökségekkel. Ezért a nyugat megvédése érdekében ajánlatos lett volna, hogy Árpád-házi királyleánynak a nyugati vagy déli uralkodóházak hercegeiből való férje lett volna az új magyar király. A nyugati beállítottságú egyházi vezetők sejtették, hogy Budavár, Avarbástya és Kurszánvár hivatalai az új Kancelláriával kelet felé is tájékozódnak”
1. Minden évben köteles a király megjelenni az egész nép előtt, hogy az ország népének panaszát meghallgassa a túlkapásban lévő főúri és főpapi cselekmények miatt, hogy a bűnösök az országból kiűzessenek.
2. A király udvartartása változzon meg a magyarok javára. Vezető ember csak olyan lehessen, aki magyarul tud beszélni.
3. A nemeseknek házaik, birtokaik, erdeik, rétjeik és falvaik vannak, de egy erősebb cselekvési hatalom a szabad mozgásukban gátolja őket. A pusztaszeri szerződés értelmében a szabadság megadassék.
4. A nemesek a király és a nádorispán által tartott törvényes napokra Fehérvárra eljöhessenek.
5. Aki akar, a nemesek közül átjöhessen Béla, Kálmán és András táborába, ahol hasonló birtokállományba helyeztessenek.
6. A nemesek birtokait a főrendek nem dúlhatják fel, hacsak törvénybe idézés folytán el nem ítélik őket.
7. Főúri, királyi lovászok, pecérek és solymárok a nemesek falvaiban ne merészkedjenek megszállni, illetve disznóik az erdeikben vagy rétjeiken ne legeltessenek az ő akaratok ellenére.
8. Nemesek a birtokaikat szabadon értékesíthetik, nem adóznak, és igazságszolgáltatás szempontjából a királyhoz tartoznak. Katonáskodni kötelesek 15 éves kortól 35 éves korukig, és 4 éves tárkány szolgálatban, tehát 24 évig a véres-kard meghordozásakor.
9. A király semmiféle szabad dénárokat vagy más adót nem fog szedetni, falvaikban nem száll meg, és a vendéglátás őket nem terheli.
10. Megyés ispánok a nemesek birtokai felett nem ítélkezhetnek, csak pénz- és tizedügyekben.
11. Elismeri a király, hogy a nemesek birtokain lévő népek felett a nemes rendelkezik, és a vitás kérdéseket az Úriszék dönti el.
12. Ha külfóldre kell hadba vonulni, ennek a király pénzén kell történnie, azonban ha ellenség tör az országra, mindenki tartozik hadba vonulni 44 éves korig.
13. Ha nemes fiú utód nélkül hal meg, úgy leánya 1/4-ét örökli vagyonának. A többiről úgy intézkedik, ahogy akar. Ha váratlanul hal meg, rokonai örököljék, fiúi ágon. Ha nincsen nemzetsége, minden a királyra száll vissza.
14. Várjobbágyokat a királytól rendelt szabadságban kell tartani. 15. Várispánok a nép földjeit ne dúlják fel.
16. Paraszti munkát végző vendégek szabadságát a király biztosítja.
17. A jobbágyok úgy kövessék a királyi udvart vagy utazzanak bármerre, hogy a szegényeket el ne nyomják, se ki ne fosszák.
18. Az ispánok csupán ispáni tisztségük jövedelméből éljenek, egyéb adókat, melyek a királyt illetik, valamint a várak jövedelmének 2/3-ad részét a király bírja.
19. Senki ne viselhessen két méltóságot.
20. Izmaeliták és zsidók eltiltassanak attól, hogy kamaraispánok, pénzverők, sótisztek és vámszedők lehessenek.
21. Birtokot nem szabad országon kívüli személyeknek adományozni, ha ilyenek vannak, vissza kell az ország lakóinak azokat váltani.
22. Ha vendégek jönnek az országba, az ország tanácsa nélkül azok méltóságra ne emeltessenek.
23. Új pénzünk 1 évig maradjon használatban, húsvéttól-húsvétig. Dénárjaink olyanok legyenek, mint III. Béla idejében, egyforma súlyúak.
24. Sót az országban nem szabad tartani, csak Szalacson és Szegeden, valamint a végek határispánságaiban.
25. Papi tizedet senki ne tartozzék pénzben megváltani, hanem ahogy a föld hozza a bort, vagy termést, úgy kell fizetni. Ha a püspökök ellent mondanak, nem fogjuk őket segíteni.
26. Mentesíteni kell az egyházi népeket bármiféle adó megfizetése alól. Ezért a főpapok katonaságot állítani kötelesek.
27. Erdőispánságok a termőföldeket kötelesek kialakítani, és veteráni családok határvédelmét irányítani. Gondnokok és tizedesek a hadi és földművelési eszközöket szabadságuk fejében kötelesek készíteni.
28. Meg kell szüntetni az izmaelita, zsidó vendégfőúri és egyházi személyek általi pénzszerzés céljából való rabszolga-kereskedelmet.
29. Parasztokkal való bánásmód a pusztaszeri szerződés értelmében legyen megértő, mert minden jólét az ő munkájukból ered.
30. Tárkányok, kereskedők kamarái a kézműveseknek szerződéses szabadságokat biztosítanak, mivel nélkülük a csatákban megjelenni nem lehet. Vándor kézművesek tanulását az Erdőispánságok támogassák.
31. Azt is elrendeltük, ha mi, vagy utódaink közül valaki valamely időben ezen rendelkezések ellen akar cselekedni, ennek a Bullának erejénél fogva mind a püspököknek, mind a többi jobbágyoknak és országunk nemeseinek, együttesen és külön-külön a jelenben és a jövőben mindörökké szabadságukban álljon, hogy a hűtlenség minden vétke nélkül nekünk és a mi utódainknak ellenállhassanak és ellentmondhassanak. A pusztaszeri szerződésben minden embernek a nemesek által irányított szabadság adassék, és a királyt ezen Aranybulla alapján ősiségi törvényeinkre kényszeríthessük! Jótéteményeit azonban dicsérhessük.
„A pápai megbízottak tudatták Rómában, hogy keleten még magyar népcsoport él, ezért négy domonkos szerzetest 1232 táján keletre küldtek, akik 3 éven át tengeren és szárazfóldön utazva nem tudtak nyomára akadni, csak Ottónak sikerült kereskedőnek öltözve elvetődni egy pogány országba, ahol talált néhány magyarul beszélő embert. Mivel azonban társai kidőltek, elindult Magyarországra és a hely megjelölése után meghalt. Budavár Avarbástya és Kurszánvára nyilvántartása szerint ez a hely Füzesgyarmat fejedelemségében a Jenő és Gyarmat törzs területe volt. Béla, az ifjú király Turcsi aranyasszony révén tudott a Magyarka és Füzesgyarmat térségében élő magyarokról, ezért Pósa Pál javaslatára Jaák Gézát és Pósa Andrást küldték a bugáti és karakórumi sámánképzésre. Jaák Gézának Füzesgyarmaton, míg Pósa Andrásnak Magyarkán át kellett hazafelé jönni. Céljuk az volt, hogy kiképzésük után hozzanak Karakórumból pontos jelentést a Megyer törzsből való Farkas leszármazottjairól és a kinti magyarok létszámáról. Mivel Pósa András palóc volt, Magyarka térségéről, míg Jaák Géza nyéki lévén, Füzesgyarmaton keresztül kellett visszaérkeznie.”
„Még élt II. Endre, amikor az ifjú Béla király költségén a pápaság újabb négy domonkos szerzetest küldött keletre a pápa külön kérésére. Bizáncban szálltak hajóra, s innen a Kaukázus nyugati részére hajóztak Alániába, de két szerzetes a tatároktól való félelmében visszafordult, csak Gerhardus ment tovább Juliánussal. Gerhardus azonban meghalt. Juliánus egy mohamedán pap szolgájaként ment a Baskiriában lévő iszlám papsághoz. Eljutottak Nagy-Bolgáriába, s itt egy magyarul beszélő nővel találkozott, aki megmagyarázta a magyarokhoz vezető utat. Megtalálta őket az Etil folyó partján. Azok módfelett megörültek, a királyunkról érdeklődtek. Elárulták neki, hogy ők a Jenő törzshöz tartoznak, de a Béla törzs a Béla folyó mellett él, míg a Gyarmat törzs kettőjük között, és a Béla folyó forrásvidékén élt. Régi hagyományuk szerint a Magyarok Törzsszövetsége innen származott. Tatárföld egyik követe elmondta, hogy a tatárok a németek ellen háborúba fognak menni, s egy másik sereg meg a perzsák ellen fordul, hogy Babilóniát is meghódítsa. Juliánust marasztalták, de ő félt, hogy a tél beállta előtt nem fog hazaérni, ezért a Béla folyónál lévő Füzesgyarmatot nem kereste fel, hanem Lengyelországon keresztül 1236 karácsonyán ért a Szepességre.”