az aranyasszonyt lényegében Turku Villő névre keresztelték Karjalában, a kis Vibor községben. Amikor markotányosnőként Gardiz katona felesége lett, hamarosan megszületett a kis Martin Gardiz 1600-ban, majd Gardizt hazarendelték. Itt a Gardiz család nem akarta befogadni a kis Martint és édesanyját, de a tábori pap erélyes fellépésére újrakeresztelték Turkunen Krisztinának a volt markotányosnőt és a családi birtokukon a vasércbányák vidékén adtak neki helyet a karjalai menekült harcosokkal együtt. Itt az Ukkó család két iker gyermekével játszott együtt mindig a kis Gardiz Martin, akiket a mágnesvasérc-vidéki pap Martin és György-András névre keresztelt. Mivel sok Ukkó volt a faúsztatók között, a két iker gyermek apját Kormányosnak nevezték.
A mindenkori valóság megítélésében nagy segítségére volt az 1620-tól vezetett Solemnia, amely a Széchy család egyik igen távoli, az Etur-tengerparton rájuk ragadt bölcsesség, szerelmi-bátorság Istenasszonya volt, aki az élet harcai közben a benne hívőket mindig megsegítette.
Rájöttek arra, hogy a török területen a legbiztonságosabb szállítási mód a sertések szállítása. Viszont a sertések alatt sok minden mást lehetett továbbítani, mert a török harácsolók irtóztak még a disznók szagától is. Így, sertésszállítás címén sok vasat, fegyvert, sőt ládákban még cserépedényeket is hordtak a vásárokba. Lándorfejérvár volt a Farkas-nemzetség kereskedelmi központja és egy-két sertés-szállítás alatt még hírszerzési feladatokat is el tudtak látni.