Id. Vass Tibor: „1922. november l-én született az Ózd melletti Sajóvárkonyon. Szülei egyszerû munkás emberek voltak. Fiatal éveit az Ózdhoz közeli Farkaslyuk-bányatelepen töltötte, ahol édesapja fa mintakészítõ asztalosként dolgozott. Itt ismerkedett meg a bányászok küzdelmes életével. Az ott szerzett személyes tapasztalatai végig kísérték egész életét. 17 éves korában 1939. június 26-án kezdte meg a munkát az ózdi Vas- és Acélgyárban, amikor a putnoki polgári iskolában befejezte iskolai tanulmányait. Sajnos a második világháború a továbbtanulás-lehetõségétõl megfosztotta. Kezdetben, a gyári gépmûhelyben dolgozott. 1944. december 1-én az ózdi gyár hadiüzemi parancsnoksága bevonultatta Salgótarjánba, mint az ózdi Vas- és Acélgyár hadiüzemi munkását. Salgótarjánban a 763/10-es munkásszázadba osztották be. December 18-án az esti órákban tudomást szereztek társaival arról, hogy másnap reggel századukat Salgótarjánból Losoncra, s onnan az országból külföldre viszik. Ezért december 19-én hajnali 4 órakor megszöktek és gyalog indultak hazafelé Ózdra. Útjuk során december 20-án súlyosan megsebesült, s hadirokkant lett.
Felépülése után 1945 májusától az ózdi gyárban, a gyári mûhely üzemirodáján folytatta munkáját. 1948–1950-ben a gyár kulturális osztályának volt a vezetõje. Erre az idõszakra esett a különbözõ mûvészeti csoportok létrehozása. Ezt követõen 21 éven keresztül az Igazgatóság termelési apparátusában mûszaki elõadói feladatokat végzett.
Az 1960-as évek elején került kapcsolatba az ózdi helytörténeti kutatókkal. 1962 nyarán néhányan elhatározták, hogy kollektívan fogják gyûjteni Ózd és környékének régészeti, településtörténeti, néprajzi és az üzemtörténet szellemi és tárgyi emlékeit. Még ebben az évben, november 9-én 21 fõ létrehozta a Megyei Múzeumok Baráti Körének ózdi csoportját. Az üzemtörténeti csoport vezetésével bízták meg. Rövid idõn belül a kohászat múltja iránt érdeklõdõkbõl munkaközösséget hozott létre: hozzáláttak a múlt emlékeinek folyamatos gyûjtéséhez, feltérképezéséhez és a gyûjtött anyagok feldolgozásához. Tevékenységükhöz sikerült megnyerniük a gyár vezetõit. Így jutottak önálló épülethez Istenmezõ térségében, ahol megoldották a szépen gyarapodó gyûjtemény tárolását. 1963–64-ben a Liszt Ferenc Mûvelõdési Központban a “Munkás Akadémia” keretében kohászattörténeti tagozatot hozott létre. Ennek szervezõje és tagozatvezetõje lett. Az 1964–65. oktatási évben a tagok száma 93 fõre növekedett. Ezzel jelentõsen növelni tudták az üzemtörténeti csoport résztvevõinek számát.
Az idõközben nevét Honismereti Körré változtató csoport más kisebb-nagyobb önálló ipartörténeti kiállításokat is rendezett. A kiállítások közül kiemelkedett az „Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület” 75. évfordulója alkalmából 1967 szeptemberében megrendezett ipartörténeti kiállítás. 1970 májusában, az Ózdi Vasgyár 125 éves évfordulójára kiállítást rendezett a Liszt Ferenc Mûvelõdési Központ emeleti három termében. Még ebben a hónapban megnyílt az Ipari skanzen az ózdi „Gábor Áron” Szakmunkásképzõ Intézet parkjában. 1971-ben került sor egy átalakított épületben az állandó jellegû gyártörténeti bemutató megnyitására, amit 1975-ben múzeumi rangra emeltek. Ekkor kapta meg az ózdi „Kohászati Gyártörténeti Múzeum” nevet. Addig kedvtelésbõl foglalkozott ipartörténettel, ezen túl hivatásszerûen, mivel 1971. július 1-én kapta meg a múzeumvezetõi kinevezést. Tizenkét évig állt a Múzeum élén. Ez alatt negyven idõszaki kiállítás rendezésében vett részt, és mintegy 140 ezer látogatónak szereztek élményt munkatársaival.
1983-ig a muzeális értékû gépi berendezések száma az ipari skanzenben négyrõl tizenkettõre növekedett. Minden évben az októberi „Múzeumi Hónap” alkalmával, az elsõ vasárnap délelõttjén „Múzeumi sétát” szerveztek, a Múzeum épületében „Üzemtörténeti kutatások Ózdon” címmel elõadássorozatot rendeztek.
A múzeumügy fejlesztése érdekében kifejtett munkássága elismeréséül 1979-ben „Móra Ferenc emlékérem”- mel tüntették ki. 1982-ben Alkotói Nívódíj”-ban részesült az Ózdi Kohászati Üzemeknél végzett munkájáért. 1983. december 1-én, nyugalomba vonulásakor ifj. Dobosy László vette át a múzeum vezetését, mely késõbb Város Múzeum lett. Ózd város Önkormányzat Képviselõtestülete az 1991. szeptember 21-i ülésén hozott határozatával „Ózd Városáért” kitüntetõ díjban részesítette. Id. Vass Tibor 44 évet töltött az ózdi vasgyárban. A nyugdíjas éveiben sem tétlenkedett. Hely- és ipartörténeti kutatásokkal foglalkozott, a magyarországi múzeumok és a Honismereti Szövetség által kiírt pályázatokra rendszeresen készített munkákat és segítette a hozzá forduló érdeklõdõket. „Gömör, Észak-Borsod és Nógrád megye vasipara 1808–1881” címmel írt munkájával elsõ helyezést ért el. Az eredményhirdetésre Vácott került sor 1994-ben. „Az ózdi nagyolvasztómû története 1906–1996” címû tanulmányáért megyei elsõ díjban részesült Miskolcon, 1997 tavaszán. 1997–1998-ban elkészítette az „Az ózdi acélgyártás története” címû tanulmányát. 1999–2000-ben felfrissítette az ózdi munkáskolóniákról régebben készített munkáját, melyet Csontos Györgyi fiatal építésszel közösen jelentettek meg. Még ebben az évben elkészült „Az ózdi iparvasút története” címû munkája is. Nyolc önálló könyve és 47 kisebb-nagyobb tanulmánya jelent meg a Kohászati Lapokban, a Technikatörténeti Szemlében, a miskolci Hermann Ottó Múzeum Közleményeiben, a Borsodi Levéltári Évkönyvben, a „Lakóhelyünk Ózd” és az „Ózdi Acél” címû kiadványban.
2007. június 17-én örökre elment közülünk. Hamvait az ózdi Gyári temetõbe helyezték örök nyugalomba felesége mellé.”
Döbör Istvánné