A Tura halálát követő eseményeket részben a Vérrel pecsételve Utószavából, részben az Arvisurából és a levelezésekből ismerhetjük meg.
A.1404.o szerint Paál Zoltán az 50-es években felkereste Zsiray-t, aki „kissé zavarban volt, de emlékezett a Szalavarom-nak nevezett sámáncsalád ígéretére. Később ügyemet Lavotha Ödön tanársegédre bízta”.
Szalmi „dr. Zsiray zavarát azzal magyarázta, hogy bizonyára valamelyik hadifogoly ludas Tura világrajöttében, mivel az édesanyja elég csinos özvegyasszony volt”
A.1405.o „1955-ben dr. Zsiray Miklós elismerte Szalaváré apó létezését”
707.o 1955. ápr. 4-én öten, Paál Zoltán, Szalmi, Pataky Bölön, Jugravah és Pandjaleh elviszik a Vérrel pecsételve kész kéziratát a Finnugor Intézetbe, ahol Ruttkainé tájékoztatása szerint „Dr. Zsiray Miklós nagyon beteg”, így Dr. Lavotta Ödönnek adják át az írást.