Az Arvisurák írása és kiadásai

Paál Zoltán 1913. március 3-án, Sajóvárkonyban született.

1945 februárjában találkozott Szalaváré Turával és Igor Szalmival, amely történetet a 348. Arvisurában írta meg, amely a „Vérrel pecsételve” címet kapta. Ekkor egy szertartás során Paál Zoltánnak 21 Arvisura jelent meg látomásszerűen és „beleégett” a lelkébe. Tura a két hónap során folyamatosan mesélte a történeteket.

1955-re, Tura halálának 10-ik évfordulójára elkészül Tura útjának és az Arvisurák átadásának története, a „Vérrel pecsételve”.

Paál Zoltán 1965-re tervezi az „Úz-kérdés” leírását, amely az úzok, ill. palócok történetének sarokpontjait jelenti; ez 17 és az ahhoz kapcsolódó Arvisurákat jelent.

Ebből több változat is létezik, mivel ez folyton bővült. Az egyik korai változat végén található jegyzék az Arvisura végén (A.1462.o) olvasható, ami 35 Arvisura 315 rovás-lapját említi. Máshol szerepel, hogy Tura kb. kétszer ennyi oldalt hozott el.

1969 májusában Pataky Lászlónak, a rovásírás kutatójának megjelenik egy cikke, az „Aranyba vert dísztávirat”, amelyben a Nagyszentmiklósi kincs egyik korsóján látható rovás megfejtését közli. 1969. jún. 7-én Paál Zoltán levelet ír Patakynak, hogy ő a 269-ik Arvisura alapján tudja ki „Ilona Gyijó”. Paál Zoltán és Pataky között több éves levelezés indul el. Pataky több írásában felhasználja Paál Zoltán ismereteit. Pataky halála után a hagyatékát Born Gergely kezeli.

1970-ben jelenik meg Molnár Gábor - Hegyi Margit: Négy hágó sziklavadonában c. könyv a mongóliai utazásukról; ennek végén 36 oldalon beszél az Arvisuráról; ez több embernek felkeltette az érdeklődését.

Létezik egy 1972-es, 270 oldalas kiadás.

A korai változatoknak az érdekessége, hogy ezek szövegei közelebb lehettek az eredeti rovásos lapokhoz (ez néha érezhető is).

Paál Zoltán azt várta, hogy 1975-ben megkapja az eredeti rovásos lapokat, ez azonban nem történt meg, pontosan nem ismert okokból. Paál Zoltán eredeti megbízatása 20 évre szólt (1955-1975).

1975-ben azt tervezték, hogy a mordvinoknál egy medvetoron fogja majd átadni az Arvisura-rovás jogát egy másik népnek. Ez azonban nem sikerült.

1975 elején Szalmiékkal Szlovákiában találkoztak és megemlékeztek Tura halálának 30-ik évfordulójáról. Ekkor megbízták, hogy az „összes Tórem-hitű népnek” írja meg a történetét, amely a szkíták, jászok, a sumer-utódnépek, ill. a magyarok történetét is jelentette.

1975-től kezdve Paál Zoltánnak egy másik forrás kapcsolódik be; általa „gondolatvibrációs-eljárás”-nak nevezett módon a fősámánokkal veszi fel a kapcsolatot. Így a következő években a korábbi összes szövegnél tízszer nagyobb mennyiséget képes közölni. A hatalmas információtömeg miatt gyakran csak az alappontokat adja meg; aki nem ismeri az Arvisurát, annak számára mindez csapongónak, következetlennek tűnhet. Paál Zoltán megemlíti, hogy minden egyes témáról többszáz oldalas könyvet lehetne írni.

Időközben Paál Zoltán köré egy kis csoport foglalkozik az Arvisurával. Elsődleges céljuk, hogy valamilyen módon megjelentessék a szövegeket.

1978-ban Harkai, Szili, Szirti, stb. szerkesztésében megjelenik egy 600 oldalas (fénymásolt) szamizdat kiadás. Ennek a jelentősége, hogy ebben már szerepelnek a „titkos Arvisurák”, másrészt, ez az utolsó olyan szerkesztett kiadás, amelyet Paál Zoltán átolvasott.

1979. okt. 1-én meghal Paál Zoltán fia; Paál Zoltán egészségi állapota romlani kezd.

1980. jan. 1 a Vérrel pecsételve utolsó változatának a lezárása.

Paál Zoltán 1982. szeptember 29-én meghal.

Halmy György már a '80-as évektől kutatja az Arvisurákat. 1992-ben a zalaegerszegi Barasits Zsuzsanna látóval – aki korábban nem ismerte az Arvisurákat – „megnézeti” Paál Zoltánt; Barasits Zsuzsanna Paál Zoltánt még (halála után is) tevékenynek látja („Van léte, mozgása”), művét „szólás”-nak nevezi. („Történt vele valami dolog.” „Ez egy olyan dolog, ami nem fogadható el emberésszel.” „Valaki meghalt. Az váltotta ki neki azt, hogy változott az életformája.” Az Arvisura „örömet hozna, tehát egy lehetőséget adna ahhoz, hogy ami elhalt tudomány, elhalt tevékenység, elhalt szólás… Szólás, magyarul beszéd, elhalt beszéd, hivatalosan, törvényesen elfogadott legyen.” „Utat nyit egy teljesen új tevékenységhez, egy új…” „Ez valahogy messze utat nyit. Ez nagyon messze van. Ezt nem tudom meghatározni.” Ez „nincs a Földön, nem látom. Nem országhoz kötött”. „Volt ilyen út.” „Ez az út megvolt régen.” „Ez olyan út, ami visszatérő út…” „Hogy mondjam? Ez az út – már egyszer járt út volt!”)

1992-ben Halmy György egy csoporttal részt vesz Hanti-manysi földön (Polnovat, ide költöztették át Vezsakori lakosságát) egy medvetoron; itt találkozik a hanti-manysik kutatójával, Schmidt Évával. 1993-ben elkészül az Ősök ösvénye c. film a medvetorról, a sámánságról és az Arvisurákról, Barasits Zsuzsanna látásának részleteivel. Halmy később több filmet is készít Schmidt Éváról, illetve Harkai Istvánról.

1998-ban a Püski kiadó kiadja a Bolyki János által összegyűjtött és könyvbe szerkesztett Paál Zoltán Arvisura-kéziratokat.

2003-ban megjelenik az Arvisura második, bővített kiadása (a gerincén fordítva van a rovás).

2005-ben megjelenik Kozsdi Tamás: A magyar ősemlékezet és az Arvisura világkép c. könyve, amelyben más forrásokkal, szellemtörténeti elképzelésekkel próbálja meg összevetni az Arvisurát. Ennek 2012-ben egy bővített kiadása megjelenik.

2005-ben megjelenik az Arvisura harmadik, bővített kiadása.

2007-ben megjelenik Lakatos Zoltán szerkesztésében a Vérrel pecsételve.

2007-ben megjelenik Bodnár István: Az Arvisurák tanítása, majd 2008-ban ennek bővített kiadása, A hun törzsszövetség története – Az arvisurák szerint, amelyben a történeti eseményeket foglalja össze.

Interneten elérhető néhány film és előadás

2007 tavaszán megalakul az Ózdi Arvisura társaság, amely nyáron megrendezi Ózdon az első Arvisura-találkozót. Ezt évenként további találkozók követik.

2012. szept. 29-én Ózdon az Ózdi Arvisura társaság megemlékezést tart Paál Zoltán halálának 30-ik évfordulójáról, amelyen Lakatos Zoltán és Duzsikné Paál Éva (Paál Zoltán lánya) is részt vesz.
(Részlet a megemlékezésből. A felvételen nem látható: Paál Zoltán történetének elmesélésekor az ablakokkal szemben Lakatos Zoltán, őtőle jobbra pedig Duzsikné Paál Éva ült.)

2013. nov. 13-án előadás: ( Vég Csaba: ) Arvisura, Igazszólás, Beavatottság címmel az Arvisura szellemiségéről (oldalkamera felvétele)