Az Arvisura és a Vérrel pecsételve kutatása

Paál Zoltán „Arvisura” és „Vérrel pecsételve” c. műveinek, illetve általában, az „Arvisura-jelenség” kutatása

Az Arvisura egy sámán-hagyomány (elnevezése rokon az óperzsa Aredvi Sura Anahita (hindu Saraswati) istennő nevével), amely tanító célzatú, látomásos, történelmi-jellegű elbeszélések gyűjteménye. Az Arvisura jelentése „igazszólás”, azaz a valóság, az igazság minden határon túli keresése az elképzeléseken, ideákon túl. Az Arvisurák többszörösen bizonyíthatóan az őseredeti regös-hagyománynak megfelelően sámáni révült, vagyis módosult tudatállapotú mediátori módon íródtak és legfőbb céljuk magasszintű életszervezési tapasztalatok átadása, rögzítése. A történetek rendkívül különösek, idegenek, a megszokottnál jóval összetettebbek a racionalitás számára, de a hétköznapi látásmódnál minőségében magasabb szervezettségi szintjük elvitathatatlan. Érdekesség, hogy az Arvisurában a révülés, mint magasabb szintű ismeretszerzési mód, olyan technikaként jelenik meg, amely a múltban közismert volt, és a jövő tudománya számára is közismert lesz.

A cél nem annak bizonyítása, hogy valami pontosan a leírtaknak megfelelően történt-e meg - ehhez kevés a tudásunk -, hanem annak vizsgálata, hogy az lényegében megtörténhetett-e, vagy pedig az állítás teljes lehetetlenség. Ennek legelső lépése, ha megértjük a leírtakat.
(Jog esetén hasonló a „megdönthető vélelem” („praesumptio iuris”) álláspontja. Pontosabban: a vizsgálat nem a „factum”, hanem a „possibilitas” keresése.)

Vérrel pecsételve: Az Arvisurák átadása

Az Arvisurák írása és kiadásai

Arvisura: Az Arvisurák szövege