a határőrizetben „A legnagyobb vesztesége a Gyula törzsnek volt, ezért e törzs leányai a második vonalbeli besenyő vitézekhez mentek feleségül, míg özvegyasszonyaik a kunokat fogadták be udvaraikba. Itt tanulták meg a szavárd-kuma magyaroktól az öntözéses földművelést.”
„Amikor megalakult a Magyar Törzsszövetség, akkor a Kürt nevű, kabaros-ugor törzs állt be nyolcadik törzsként vérfrissítőnek, míg a Gyula törzs a besenyőkkel keveredve hátramaradt a visszamaradt legelőterületek őrzésére. Később, 955-ben a Magyar Törzsszövetséget 2 tömény veszteség érte”
„Taksony első fia” – azaz Géza – „gyermekházasságban eljegyezte az Érd-Csaba nemzetségbeli Saroltot feleségül. Ekkor négy év leforgása alatt huszonötezer Gyula törzsbéli harcos átvette a Magyar Törzsszövetség nyugati határvédelmét. A jászvásári Gyula besenyő fejedelem fia, Érd-Gyula lett a Magyar Törzsszövetség lovasfejedelme és negyvenezer vitézzel védte a határainkat a német betörések ellen. Minden vitéz 24 évi szolgálat után az ország bármely részén letelepedhetett és egy házhely birtokot kapott. Így a kis besenyő községek az ország minden részében elszaporodtak. Fejedelem-asszonyuknak Saroltot tekintették, akit régi pogány néven Csantavér aranyasszonynak neveztek, vitézeit pedig a magyarság lővéreknek hívta. Fővárosuk Sarolt fejedelemasszony székhelyén, Veszprémben volt. Irányításuk a mindenkori uralkodó asszonyhoz tartozott, mert a besenyők a fejedelemasszonyok és a királynő vitézei voltak.”
