293B

„Úzon ifjúsági telepes fővezér meghalt, de Ilona aranyasszonynak fel kellett nevelni a gyermekeit és utódaival megalapította Ilona aranyröges országát. Utána a férfiak fadoronggal, kőbaltákkal agyonverték egymást, de mi, az asszonyok még a verések közepette is féltve neveltük fel gyermekeinket”
II. Ilona „Eszményképének Csatári aranyasszonyt tartotta, aki az uruki 24. esztendőben utolsó akarataként a fiait megeskette, hogy a születési helyére, a Jász-síkságra vándorolnak, amit őseik még az 500. medvetoros év alatt megalapítottak, mert ott halban gazdag folyók, bő termőföldek és erdei vadakban dúskáló, búvóhelyekben gazdag hegyek vannak és ott utódai örökké élhetnek. Utána Jazig fia elindult népével és még 3 esetben, a 182. 255. és 332. évben elfoglalta a bőven termő Jász-síkságot.”
- „Aranyasszonyaik Szabadka aranyasszonnyal az élén megalapították Szabadka aranyasszony városát, amely 28-tól 898-ig az aranyasszonyok bőven termő városa maradt és kései utódaik is a szabadság harcosai voltak. Madaj asszony itt rendezte be aranyasszonyi székhelyét és városát feleskette, hogy leszármazottainak örökké hű harcosai maradnak a békességes élet érdekében.”
Keszt aranyasszony „A római pápa elismerésének legkényesebb kérdését úgy oldotta meg, hogy kincsestárából a pápai tizedet az egész ország részére tíz évre kifizette. Ez még inkább megvadította a kincsre éhes nyugati papságot és hatalmakat. Az összes templomainkat kirabolták, de Keszt aranyasszony uruki-mani kolostorát működésében meghagyták. Így 898-ig megőrizték az avarkincsek elrablásának történetét”
Káldorok „akiket Kelták néven emlegettek egyes népek”
Itel – másutt Etel
„Alig mentek Aladárék az Etil mellé, megindult a szegély népek maradványainak harca a hun töredék ellen, egymás ellen és a hun töredékek legyőzéséért. 454-ben a töredék és ellenálló hunok a Nagyvízi ( Nedaó ) csatában alulmaradtak. Dunna asszony kiadta a parancsot az ellenségeskedések megszüntetésére.”
- Nedao – Duna
„A dahák az 500. medvetoros években kezdtek a Duna felé kalandozni. Az egyik törzs, amit a gyepidákoknak is neveztek, a gótok pedig gepidákoknak csúfoltak, a Tisza és Körösök vidékén és Erdőelvén éltek és lovasaik a gótokat folyton nyugtalanították.”
- „A rugahunok az Encs és Ibos folyóktól Melken keresztül a Pozsony székely nemzetségiek tanyáztak. A gótok ezeket rugaiaknak nevezték.”
- kvádok szkirek – „Herulok a Garam és Vág között éltek a nyugati úzokkal együtt, míg a svébek a Garamtól keletre a nyugati kabarokkal, akiket kvádoknak is hívtak. A svébek és jászok között viszont az őstelepes saka-szkitákat szkireknek nevezték. A Duna-Tisza között a jászok, szarmata jazigok éltek, akikről az egész síkságot a hunok Jász-síkságnak nevezték, mivel ők tették ezen síkságot termékennyé és őslakosoknak számítottak.”
„A keleti gótok még nem vettek részt a Hun maradványok elleni, Duna menti (Nedaó) csatában, mert akkor még a Tenisur mellett voltak, de izgága természetük miatt Dengezik hunjai megtizedelték és kiűzték szálláshelyeikről őket. Ezért Marcianus császár a keleti gótok letelepedését engedélyezte Pannóniában, de itt sem volt nyugtuk és a szomszédaikat is nyugtalanították”
Singdium – „a későbbi Nándorfehérvár”

„Zoltánból a nyugat nyelvén csupán Zotan-tudun lett. A fanatizmus elállta az utat a szombathelyi uruki-mani hívőktől a vasárnapot tartó Petronell városáig. Feleségül egy bojos leányt vett el.”
- gondolatszikra – „Lehet, hogy az ő gondolat-szikrájából pattant ki férjemnek, Árpádnak az agyában azon ősi tudat, hogy Magyarország nyugati határai az ősi Encsnél vannak.”

„Itt, Keszt uruki-mani kolostorában olvasgatom Tarhos beavatottal Keszt aranyasszony feljegyzéseit az uruki-mani bibliában.” – azaz Keszt szavai következnek
- „Baracska napján született kislányomat Zalán székihun testőrparancsnok vette el feleségül. A Balaton felé volt szállásterületük, míg Lécpatakon volt a nyári lakuk és Marosvásárhelyen nagyobb birtokuk.”
- „Perbál napján született leányunkat Eraviszkó udvari zenész vette el és a hegyekben volt birtokuk”
- „Bezenye napján született leányunkat Erik bojos, friauli határőr parancsnok vette nőül, akit a dunai hajósok vezérévé tettem.”
- „Okány napján született leányunkat Gyeló vitéz, a gyepidákok vezére vette el feleségül és a déli határon teljesített szolgálatot.”
- „Szalajka napján született leányunkat a Nyitra vidékéről származott lóbérci tótok parancsnoka vette nőül, de izgága természete miatt onnan menekülnie kellett, ezért Lóbércre osztottuk be határőrparancsnoknak.”
- „Sámod napján született leányunkat az Idős-Kocel vette feleségül. Szirmiumtól Pécsig kapott birtokot, de csak 2 gyermekük született.”
- „Padány napján született leányunkat Marót morva származású határőr parancsnok vette el feleségül, de Bős tudun halála után a Nagymorvák nyomása miatt elhagyták a határőrkerületet. Padány kegyhelyének őrzését vállalták és kései utódjukat a sok lovuk miatt Mén-Marótnak hívták. Madaj aranyasszony, Árpád nagyanyja első ténykedése az volt a honfoglalás után, hogy az én Zoltán fiacskámat eljegyeztette Mén-Marót kisleányával, Bolárkával, de egy járványos betegségben a kis menyasszony Zilahon meghalt.”
- „Breszláv, Desnica szerb fejedelem fia vette el feleségül a Ragályka napján született leányomat, aki szerb országbeli bán volt. Annak ellenére, hogy Ragálykának Gömörvár Birodalmában is volt egy birtoka, utána a daragúzok földjén telepedtek le és Ragályka asszony-uralmát ismerték el. Eszéken uruki-mani kolostort építettek. A rendben Urukból jött bölcsek tanítottak.”
- „Röszke napján született kislányunkat Glad, a bolgárfehérvári bán vette el feleségül. Ő kapta örökségül az Atilla kegyhely Maros alatti részét, ahol még Atilla hadjáratából a csuvasz-bolgár tömény épségben megmaradt. Ezeknek a vezére volt Glad, akit a székelyek gorombasága miatt Galádnak neveztek.”
- „Pelsőc napján született egyetlen fiam az avarok Égi-Birodalmának legvédettebb területét, a Kabarföldet és Palócföldet örökölte, ahol uruki-mani vezetés mellett éltek. Amikor Keszt aranyasszony látta, hogy Erik, Pribina, Kocel és Ajiló hűbériséget ajánlottak fel Nagy Károlynak, míg Marót, Gyeló és Glad a bizánci császárnak lett hűbérese, addig Pelsőc és Zalán a csíki székelyek között megmaradt az avarok Égi-Birodalmának hite mellett és a jugurosokkal felvették a kapcsolatot. Marót viszont ingadozott, mert Padány aranyasszony szigorúan kitartott a Pozsony-nemzetségbeli és bihari birtokai mellett is. Mögötte erős nép állott.
„Pelsőc és Zalán azzal bízta meg Zoltán kistudunt, hogy Nagy Károlynál ő is jelentkezzen. Ebbe Keszt aranyasszony is belement. Így Zotan tudun néven, aki a római pápát elismerte egyháza fejének, Szombathelytől a Duna menti Petronell városáig birtokot kapott.”
- „Zalán bolgár leányt vette el feleségül, aki Etil bolgár népével Pest alatt telepedett le és kertészkedéssel foglalkoztak. Pelsőc birodalmával tartottak fenn erős kapcsolatokat. Elismerték Zotan szombathelyi, keszti és avarbástyai birodalmát, de Budavár alagút-rendszerébe mindig székelyföldi lakosokat hozattak testőrként. Itt a testőrök 5 év és 5 hónapot szolgáltak, és utána egy házhely birtokot kaptak.”
Lajos király „840 táján Zalaváron engedélyezte egy vár építését. Ezt Mosaburgnak nevezték. Itt Pribina a szlávjaival egy templomot építtetett az uruki-mani templom mellett, amit a salzburgi érsek szentelt fel 850-ben. Mindezek láttán Német Lajos hűbérbirtokában megerősítette. 846-ban nyitrai és karatán menekültek a várépítést befejezték. Utána ugyanezen kőfaragók és ácsok Pécs környékén is építettek egy templomot az ifjú Kocelnek.”
„Keszt aranyasszony unokái közül még Pelsőcnek, Okánynak, Padánynak és Baracskának is volt Zoltán nevű unokája, sőt még három dédunokáját is ilyen néven nevezték, az uruki-mani szokás szerint e névre lettek keresztelve. A frankok névadása szerint 792-től kezdve még 805 után is négy Zotán tudun uralkodott a vasárnapos Petronel és a szombatnapos Szavária közötti határvédő birtokon. Közülük hármat meggyilkoltak, de mindig küldtek új tudunt Keszt várából a Lajta kapu térségébe. Keszt aranyasszony előrelátásának köszönhetően fenntartották hatalmukat. Még élt Keszt unokája, V Zoltán tudun, mikor a Lajta kapu védelmére vonatkozó hatalmát és megbízatását átadta Eperjes fiának, aki azt úgy, mint a régi időkben, az Encs-Ibos vidékéig kiterjesztette.”